http://index.hu/belfold/2013/06/14/jol_jott_volna_bos-nagymaros_az_ar_ellen/
A klasszik érvelés az árvíz kapcsán előhúzva, ha megépült volna a nagymarosi duzzasztás, akkor lett volna ott töltés, ahol most védekezni kellett. De arról nem tudunk meg többet, hogy vajon az így begyorsított árhullám hogyan viselkedett volna Budapestnél, amiben maga a duzzasztómű nem játszott volna túl sok szerepet, mivel ilyen esetekben ezeket kinyitják, ahogy azt a cikk is megemlíti. Tehát nem a duzzasztómű jött volna jól, amint azt a cikk sugallja, hanem a töltések, amelyeket a települések csak a duzzasztás árán kaphattak volna meg. Ezen túl új információ nem igen került elő. A cikk felmondja a beruházás történetét és a tervezett kapcsolatrendszert energetika és hajózás viszonylatában, bár a BKV hajójáratok jobb tervezhetősége, mint a fajszi vízlépcső említésre méltó kedvezményezettjei nekem az aránytévesztés szomorúan új példája volt.
A cikkben a legszomorúbb nem az volt, hogy lényegében nem reflektál arra, hogy a világ továbbment és valószínűleg már akkor se azt és úgy építenénk meg, ami a terv volt, ha történetesen napirenden lenne egy duzzasztómű építése. Hanem az, hogy egy ilyen egyszemélyes eszmefuttatás önmagában, a többi releváns nézőpont, értelmezés, jövőbenézés megjelenítése nélkül megjelenhet egy magára valamit adó szerkesztőség felületén
Ha egy politikai közösség többször is egyértelműen kinyilvánítja, hogy egy fajta megoldásból nem kér, akkor a politikai közösséget az általa eltartott szakértőnek nem hülyének kellene néznie, akit az EU majd úgyis helyre tesz, hanem el kellene gondolkodnia rajta, hogy hogyan lehet a megoldásra váró problémákat adott esetben más (nem alibi) módon megoldani. És mellé tenni, hogy ennek a más megoldásnak mi a feltétele és mennyibe kerül, szemben az általa javasolttal. És akkor a politikai közösség majd dönt, aminek a felelőssége a politikai közösség döntéshozóié és nem a szakértőké. Egy szerkesztőségé meg az, hogy ezt a folyamatot elősegítse.
A másik írás a new wave:
http://444.hu/2013/06/19/mekkora-lesz-a-kovetkezo-arviz/
Számos olyan érvet sorakoztat fel a hordaléklerakódástól a klímaváltozás feltételezett hatásáig, amire hosszú távon is működőképes válaszokkal kellene szolgálni (érdemes végigböngészni). Az is helytálló, hogy a jelenlegi védekezési paradigma keretében ilyenekről egyenlőre nincs tudomásunk. A cikk által javasolt kézenfekvőnek beállított megoldás a hullámtér kiszélesítése:
"Inkább növeljük meg a folyók hullámterét, engedjük ki olyan természetes öblözetekbe, alacsony-árterekbe, ahol semmiben nem tesz kárt a víz."Nos a kutya itt van elhantolva: ha lenne elegendő ilyen hely, akkor a víz már ott lenne.
De nincs, ne áltassuk ezzel a közönséget.
Nem azért mert fizikailag nincs tér, hanem azért, mert minden talpalattnyi hely valakinek a megélh
Ezekről a helyekről a tulajdonosokkal és használókkal egyességre kell jutni, vagy ki kell őket vásárolni, vagy el kell tőlük venni. Politikai gusztus kérdése, hogy ki mit tart elfogadhatónak, de egyik sem menne egyik napról a másikra. Addig pedig a jelenlegi eszközökkel kell tudni fenntartani az árvízi biztonságot. Effelől kár kétségeket ébreszteni.
Olyan ez azonban, mint a drog, minél később szánjuk rá magunkat a váltásra annál drágább és keservesebb lesz.
Talán kezdhetnénk az ellenérveket is feldolgozó cikkekkel a víz és a megoldás útjában álló társadalmi gátak elbontását.
