Ez a dodonnainak tűnő állítás a konklúziója a Nature Communicationben megjelent kutatás összefoglalójának. Az eredményre 100 ezer, 2002 és 2011 között a bolygó különböző helyein lezajlott eső körülményeinek vizsgálata alapján jutottak.
Ami azonban az állítás mögött kibontakozik, az nagyon szépen visszaigazolja, hogy a kis vízkör kiteljesedése egy környéken hogyan tud pozitívan visszahatni a terület természetes állapotára. Mindez annak a dogmának állít végre komoly kihívást, ami pl az erdők más ökoszisztémákénál magasabb vízfelhasználását egy táj szempontjából rossz dolognak tartja, mivel nem tesz különbséget a természeti folyamatok vízfelhasználása és más vízhasználatok között.
Ráadásul a relatíve szárazabb területek feletti magasabb valószínűségű eső egy hatékony kiegyenlítő visszacsatolás lehetőségét veti fel. Ahol kisebb a talaj nedvességtartalma, onnan a talajmenti légrétegek gyorsabb felmelegedése miatt hamarabb ér fel a pára a kicsapódási magasságára, mint a nedvesebb területekről, így ott hamarabb kezd el esni...
NASA's Soil Moisture Active Passive mission a talaj nedvességének globális térképezésére.
