2015. márc. 10.

Talajnedvességből eső

Nyaranta leggyakrabban akkor esik az eső, ha magas a talaj nedvesség tartalma, azonban az eső valószínűsége abban a régióban a legnagyobb ahol más területekkel összehasonlítva száraz a talaj.

Ez a dodonnainak tűnő állítás a konklúziója a Nature Communicationben megjelent kutatás összefoglalójának. Az eredményre 100 ezer, 2002 és 2011 között a bolygó különböző helyein lezajlott eső körülményeinek vizsgálata alapján jutottak.
Ami azonban az állítás mögött kibontakozik, az nagyon szépen visszaigazolja, hogy a kis vízkör kiteljesedése egy környéken hogyan tud pozitívan visszahatni a terület természetes állapotára. Mindez annak a dogmának állít végre komoly kihívást, ami pl az erdők más ökoszisztémákénál magasabb vízfelhasználását egy táj szempontjából rossz dolognak tartja, mivel nem tesz különbséget a természeti folyamatok vízfelhasználása és más vízhasználatok között.

Ráadásul a relatíve szárazabb területek feletti magasabb valószínűségű eső egy hatékony kiegyenlítő visszacsatolás lehetőségét veti fel. Ahol kisebb a talaj nedvességtartalma, onnan a talajmenti légrétegek gyorsabb felmelegedése miatt hamarabb ér fel a pára a kicsapódási magasságára, mint a nedvesebb területekről, így ott hamarabb kezd el esni...

Ez egy nagyon fontos kutatási eredmény, amelyik megerősíti a kis vízkör kulcsszerepén alapuló természet szemléletet. És meg csak most jönnek majd a SMAP űrszonda eredményei. Hogy az mi?
NASA's Soil Moisture Active Passive mission a talaj nedvességének globális térképezésére.