2010. okt. 9.

Társadami együttműködés félkatonákkal?

Posted on 10/09/2010 by unggor

Rossz előérzettel írok az árvízről, amikor egyes helyeken még folyik a védekezés, emberek állják körül az összedőlt házaikat. Könnyű városi okoskodásnak érteni a jó szándékú gondolatokat, de a mi felelősségünk is, hogy ne csak a segélyek küldésével adjunk, ha van mit. Eközben azonban, szintén az árvíz miatt erős kijelentések hangzanak el a vízügy jövőjéről (pl lásd a greenfo.hu-n) pedig most az elemzésnek lenne itt az ideje. Mi történt, de főleg miért így történt?

Okoljuk a vizet, a rendkívüli csapadékot, pedig a kialakult helyzetért felerészben az elmúlt évtizedek egyéni és közösségi döntései felelősek. Mit építettünk és hová? Figyelembe akartunk-e venni mást is a táj használatában, mint a társadalom rövid távú igényeit? Nem, sajnos nem akartunk.

Nem népszerű ma ilyet mondani, de az áhított biztonságot nem azáltal lehet és nem azáltal érdemes megteremteni, hogy a nagy folyóinkhoz hasonlóan végig gátak közé szorítjuk a patakjainkat is. Pedig ez az, amit hallani lehet. Erre pont az egyik érintett terület: Szikszó és a Vadász patak az ellenpélda. A patakról 2007-ben a Víz Keretirányelv (VKI) előkészítése során készült átfogó, sok szempontú elemzés. Amit fontossága miatt (Simonffy Celement, Vasas 2007) a szelídvízország.hu-n mi is elhelyeztünk.

Miért ellenpélda?

A válasz előtt egy gondolati kitérő a táj használatáról: A természet állandónak tűnik, pedig állandóan változik. Apró változásai által szép lassan új formát ölt, azonban a változás lassúsága miatt az emberi szemlélő számára a folyamat igazi arca láthatatlan marad. Csak a hirtelen fordulópontok esetén szembesül az addigi állandóság fals vélelmével. Ilyenkor sok mindenre fény vetül, amit addig elhanyagolhatónak kezeltünk. Így állunk a területhasználat és a vízgazdálkodás kapcsolatával. A védekezési stratégiánk lényegében nem változott, miközben a területhasználat jelentéktelennek tűnő változásaival megváltoztattuk a természeti folyamatokkal szembeni kitettségünket. Ekkora vízre senki nem számított, de látható, hogy a víz mennyisége, csak egyik fele a problémának.




A Vadász patak vízgyűjtőjén két meghatározó folyamat zajlott le az elmúlt évtizedekben (durván 100 évben, részletekért lásd az elemzést):
1. A vízgyűjtő területhasználati arányaiban (elsősorban) az erdők rovására túlnyomóvá vált a szántó művelési ág. Emellett a szántóterületeken belüli változatosság is lassan megszűnt az egyre nagyobb táblák kialakítása miatt. Mindez lecsökkentette a vízgyűjtő dombvidéki részének vízmegőrző képességét, egyre gyorsabb lefolyást és egyre magasabb összegyülekezési vízszintet eredményezve, ami nem mellékesen egyre nagyobb erózióval (talajvesztéssel) is járt, jár.

2. A patak mentén a (szántóföldi) területnyerés érdekében fokozatosan kiépültek a gátak. A külterület árvízi elöntésének valószínűsége minimálisra csökkent, de az időszakosan víz levezetéshez szükséges mederkeresztmetszet érdekében a patak medrét egyenessé és növényzettől mentessé kellett alakítani és így fenntartani

Mindez összességében ahhoz vezet(ett), hogy a patak völgyének kijáratában elhelyezkedő városban (Szikszón) korábban kialakított meder-keresztmetszet egyre alkalmatlanabbá válik az egy időpillanatban e szűk keresztmetszeten átjutni akaró víz elvezetésére. A védekezési rendszer kiépítésénél minden szélsőséges eshetőségre természetesen nem lehet felkészülni (pl arra, ami az idén történik), de a táj és területhasználati folyamatok összességében abba az irányba mennek, hogy apró lépésekben csökken az a csapadékmennyiség, amit a kialakított megoldások által még baj nélkül le lehet vezetni.

Miért nem megoldás a patakkal párhuzamos gátak (meg)emelése? Mert szerkezetében nem kezeli a problémát: nem csökkenti a probléma kiváltó-okait és lényegében a nyúlgátak építésén túl nem ad semmilyen eszközt a patak mentén élők kezébe a helyzethez való alkalmazkodáshoz.

Emellett a patak lefolyó funkciójának erősítése tovább csökkenti, megszünteti a patak természeti értékeit, amelyekből már mostanra sem maradt sok az ott élők számára (lásd a hivatkozott VKI értékelést).

Mi lehet a megoldás? (A 2007-es VKI elemzés alapján)

Összehangolt vízgyűjtő tervezés: Az erdők arányának drasztikus növelése, mozaikosabb tájhasználat – az EU e-célú kifizetési rendszerének igénybevételével, a VKI-ban megfogalmazott intézkedések keretében. A három felső ág összefolyása környékén zápor tározó kialakítása, ami csillapítani tudja a kimagaslóan nagy vízszintek kialakulását a középső szakaszon. A patak középső szakasza mentén a kiöntési elvárások újragondolása – teret a pataknak – újfent csak a mezőgazdásági művelési ágak újra szabása az EU vidékfejlesztési kifizetéseire alapozva. Erre azért van szükség, hogy lassítani lehessen és időben szét lehessen húzni a Szikszón átfolyó víz levonulását (hozzá igazítva az ott még biztosítható meder keresztmetszetekhez). Esetleg meg kell teremteni egy, a várost elkerülő széles árvízi meder helyét. Ez a megoldás lehetőséget biztosít arra is, hogy a jövőben leeső csapadékvíz mennyiség függvényében, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva lehessen tudni, hogy hol milyen vízjárásra kell felkészülni szemben a mostani helyzettel, amikor véletlenszerűen szakad rá a egy-egy terültre a víz.

Mindez nem egyszerű, rengeteg egymással ellentétes érdek számára kell megoldást találnunk, ami nagyon nehéz, de sajnos a természet megmutatta, hogy miden nem lehet csak úgy, ahogy mi elképzeltük. Elsősorban is a helyi érdekeket képviselők és a számukra szolgáltatás nyújtó vízgazdálkodási, vízkárelhárítási, mezőgazdasági, természetvédelmi és területfejlesztési ágazatok megegyezésre épülő, közös döntés-előkészítő folyamatára van szükség. Ez az ami, ma teljes mértékben hiányzik az állam működésből. És nagy kérdés, hogy egy félkatonai szervezet, hogy fog résztvenni ebben a közös munkában.

A gátak további magasítása, építése időlegesen persze megoldást adhat, sokkal kevesebb előkészítést, egyeztetést igényel, de ennek az ára az lesz, hogy a tájat a jelenlegi mértéknél is jobban elvágjuk éltető elemétől: a víztől. És a néha bekövetkezőtől való félelmünkben kialakított védelmi rendszer mögül nézhetjük, amint évről-évre eltávozik az a víz is, aminek a mi életünk minőségét kellene évről-évre javítania.

Elgondolkodtató mementóként Szikszó alatt, keletre, a kiegyenesített meder mentén a fák még kirajzolják az egykori meder nyomvonalát. Kicsit jobbra a Hernád egykori kanyarulatai ütnek még mindig át a szántókon.

No Response to "Társadami együttműködés félkatonákkal?"

Leave A Reply