A Taktaközi öntöző főcsatorna kotrása nyomán elpusztult állatok esete számos kérdést vet fel - nem csak a kotrási művelet mikéntjével kapcsolatban, de azokra a tényezőkre vonatkozóan is, amik a tevékenységet egyáltalán szükségessé teszik. 

Múlt év végi hír volt, hogy a Taktaközi-öntöző-főcsatorna kotrása közben elpusztultak télire már magukat elvermelt halak, közöttük védett fajok is .

(forrás: Tokaji Természetvédelmi Egyesület)

A cikk kérdésfeltevése, jogosan, hogy ki a felelős, aminek megállapítására minden bizonnyal vizsgálat is indul majd. Ugyanakkor az írásból az is kiderül, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó. A kotrás következtében elpusztuló populáció problémája újra és újra jelentkezik. Ha ez így van, akkor az igazi kérdés az, hogyan lehetne elkerülni a további eseteket, csökkenteni a hibázás lehetőségét? 

Azt érdemes megvizsgálni, amit a megszólalók, egyfajta adottságnak tekintenek. 

"Azt a természetvédelmi szakemberek is elfogadják, hogy ezeket a csatornákat szükséges kotorni, csak az nem mindegy az élővilág szempontjából, hogy ezt mikor és milyen technikával végzik."

De miért is?

"A Tokaj közelében lévő csatornákon viszonylag gyakran kell kotrást végezni egy környezeti probléma miatt. Zsólyomi elmondta, a csapadékvíz-elvezető rendszert a Binét-árok táplálja, amibe a meredek hegyoldalakon lévő szőlőtelepítésekből mossa be a csapadék a löszt. Ez a lösz aztán eltömíti, feltölti a medret."

A Taktaközi-öntöző főcsatorna (forrás: Google Maps)

A vízfolyásban a túlzott mennyiségű hordalék természetesen okozhat vízi-környezeti problémát, de a kiváltó ok, az erózió, ebben a léptékben nem természeti (eredetű) jelenség, ahogy azt a cikk is megállapítja. Mindez, amúgy hivatalos forrás alapján is alátámasztható. Ehhez már elérhetőek az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv második felülvizságlati periódusának első dokumentumai .

Az anyag, tápanyagterhelésre vonatkozó háttérszámításaiból kiderül, hogy a Taktaközi-öntöző-főcsatornát a hidrológiai modellezések alapján becsülve 300 tonnát meghaladó erózió (hordalék) éri el, aminek kevesebb, mint 1%-a természetes eredetű, 99%-a mezőgazdasági, tehát a művelési módból adódó hatás (3-3 melléklet, http://vizeink.hu/wp-content/uploads/2020/12/1_Mellekletek.zip - víztest kód AEQ031).

A talajerózió mértéke (forrás: Magyarország Vízgyűjtőgazdálkodási Tervének 2. felülvizsgálata, I.Vitaanyag, 2020 december, 1.6. ábra )

Az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv az EU Víz Keretirányelvének jogszabályi hatálya alatt áll, ami egyértelműen leszögezi (9. cikkely), hogy a vizekben, az észszerűen elérhető jó állapothoz képest romlást okozó tevékenységet végzők felelősek az általuk okozott környezeti költségekért. Magyarul, a vízi-környezeti problémát okozó számára vissza kell csatolni az általa okozott költségeket, ezzel terelve a terhelést okozó tevékenység csökkentése, kiváltása felé. 

Ennek mondjuk mindenféle vízjogi csavar nélkül is egyértelműnek kellene lennie, hogy ha egy magántevékenység a közösség számára többletköltséget okoz, akkor a felmerült többletet az fedezze, akinek abból eközben haszna származik.

A vízfolyást elérő erózió csökkentésének számos módozata lehet, akár a szőlőművelés gyakorlatában érvényesítve. Ahogy például ennek a dörgicsei szőlősgazdának a tapasztalataiból is kiderül, ez nem feltétlenül valami életidegen dolog a szőlőben, hanem a termelést szolgáló tápanyag- és vízmegőrző szemlélet érvényesítése. 

De ha valaki, mindenáron ragaszkodik a talajfelélés melletti gazdálkodáshoz, akkor is célszerűbb előülepítő erdősávok és beszivárogtató területek (szép magyar kifejezéssel pufferzónák) kialakítására pénzt áldozni, mint az öntöző csatornában ülepíteni és kotorni... Erre a megelőzésre még agrártámogatást is fel lehet venni. Ráadásul mezőgazdasági eredetű erózió kéz a kézben jár az élő-vizeket érő (diffúz) tápanyagterheléssel, ami további problémákat, például algavirágzást és ebből következő halpusztulást is okozhat a horgászok nagy szomorúságára. 

Viszont a problémával való kényszerű (és kikényszerítendő) szembenézés a művelt terület és környéke számára is egészségesebb tájhasználaton alapuló új lehetőségeket tud előhívni. Ezekkel a kérdésekkel már a közgazdászok is tudnak értelmesen foglalkozni, míg egy sajnálatos módon egy elpusztult unka értékének számítása, sajnos csak számmisztika.