Az erdők tavat csinálnak

Egy 140 éves javaslat beérése

Ez az ajánló egy szerteágazóbb cikkből kiragadott egyetlen gondolatmenet összegzése. A cikk a The Economist karácsonyi számában jelent meg és egy megkérdőjelezhetetlen tapasztalatot oszt meg arról a sokat vitatott kérdésről, hogy vajon az erdők hogyan csinálnak több vizet.

Az Atlanti óceán közepén fekvő kopár szigetre a portugálok 1501-ben találtak rá, Ascensión szigetén akkoriban némi fű és helyenként páfrányok jelentették a vegetációt. Olyan kopár volt, hogy az még a sokat látott tengerészeknek is feltűnt. Ezen az állapoton a hely, egy ideig fontos stratégiai elhelyezkedése sem változtatott, mígnem a XIX. század közepe táján, egy arra vetődő angol botanikus javaslatot nem készített a szigetet használó Brit Haditengerészet számára: Telepítsenek be néhány arra alkalmasnak ígérkező fa és cserje fajtát. A javaslat mögött meghúzódó szándék az volt, hogy az erdők által a növeljék a csapadékot és javítsák a talajt, hogy életképessé tegyék a helyőrséget ellátó gazdaságot. Az Admiralitás nem tétovázott és nemsokára, az 1860-as év folyamán 27 ezer, különböző fajtájú fa- és cserjecsemetét ültettek el.

Visszatekintve az elgondolást akár elhibázottnak is lehetne tekinteni. A megsegített gazdaságnak lassan a nyomai is elenyésznek, mindent olcsóbb hajóval és repülővel a helyszínre szállítani, és a hosszú távú csapadék mennyiségének alakulásában sem tapasztalható semmilyen trend.

Közben azonban a sziget kizöldült, a betelepített növények elszaporodtak. A sziget legmagasabb csúcsán édesvizű tavat árnyékol az erdő. Egyszóval a szigeten beindult a szukcesszió, az ökológiai rendszer lassan felépítette, építi önmagát.

Forrás:The Economist

A folyamat kulcseleme egy önerősítő folyamat: ugyan meteorológiai értelemben nem esett több eső a szigetre, de a hegyoldalakra telepített és elszaporodó fák alkotta erdő nagymértékben növelte azt a kondenzációs felületet, amelyen a hegyoldal mentén felemelkedő légáramlatokból a lehűlő nedvesség ki tudott csapódni. Az erdő megcsapolta a páradús tengeri levegőt. Minél több fa, annál több levél, annál több, a sziget természeti körforgása számára rendelkezésre álló víz, minél több víz, annál több fa és annál több talajképző avar, ami megőrzi a nedvességet és talajjá formálódik az erdő újabb generációja számára. 

Ennyi történt, nem több és nem több, mint 140 év alatt.

Szerencsére az időközben a helyszínre telepített átrakó, majd átjátszó állomások nem igényelték a sziget erőforrásait és rövidtávú ötletek nem tették ezidáig tönkre a sziget hosszú távú létfenntartó kapacitásainak a felépülését.

Nem nagyon van mit hozzátenni.