2020. máj. 17.

A turbulensebb légkör gyorsabban teríti a hőt - de miért baj ez nekünk?



Örvény egy tejhabos kávéban.

A cikk, szakzsargon címe ellenére egy lényeges láncszemet nyújt át az éghajlatváltozás testközeli megértéséhez, egy tejhabos kávé példájában elmerülve. (Basile Gallet et al. The vortex gas scaling regime of baroclinic turbulence, ami a "Proceedings of the National Academy of Sciences"-ben jelent meg a napokban.


Első lényeges megállapítása, hogy a turbulensebb légkör gyorsabban teríti a hőt a trópusok felől a sarkvidékek felé. E turbulenciák kialakulásában a légkör alján, a közegek (föld-levegő) találkozásánál a surlódási akadályok (frictional drag) hatásának van jelentős szerepe. A másik lényeges megállapítás, hogy az örvények kialakulása és működése az éghajlati rendszerekben sokkal érzékenyebb ezekre a surlódási akadályokra, mint ahogy azt korábban, a tudományos közmegegyezés alapján feltelezni lehetett.

A cikk az óceánok és szárazföldek különbségének léptékében gondolkodik az örvénylésről (ami csak időleges számítás-kapacitási korlát), de érdemes belegondolni ezen eredmények alapján, hogy ezen az alapon a hősziget jelenségek hatására - okozzák azt akár a városok, vagy a kiterjedt homogén szántóföldek - kialakuló erőteljes felfelé áramlások (termikek) is surlódásnövelő tényezőként lépnek fel a rájuk merőlegesen, a felszínnel párhuzamos áramlások esetében, tehát növelik az örvényés turbulenciáját. 

Egy kialakuló városi hősziget tehát nem csak helyben okoz problémát a benne senyvedőknek, hanem egyrészt feleslegesen sok (hiszen elkerülhető mennyiségű) hőmennyiséggel terheli a légkört (erről számos korábbi bejegyésünk szól), másrészt, mint az a cikkből értelmezhető: növeli a trópusok felől érkező hőenergia szétterítésének, tehát a melegedés folyamatának hatékonyságát (gyorsítja azt).

Egy  erdő, vizesélőhely, vagy vízfelület a párologtatása miatt kevesebb hőt sugároz vissza a légkörbe, tehát még egy igen lényeges folyamat mentén csillapítják az éghajlatváltozás folyamatát. Pontosabban, minél intenzívebb a hőcsúcsok idején a párologtató képességük, annál hatékonyabban előzik meg egy negatív globális léptékű éghajlati folyamat erősődését. 

A nagy kiterjedésű párolgtató természeti rendszerek újraélesztésével elérhető turbulencia csillapítás hatását a természettudósok remélhetőleg hamarosan számszerűsíteni is fogják tudni, szerintem meg fogunk lepődni, e kisléptékűnek tűnő természeti hatások összegzett erején.

A cikkben az külön zseniális, ahogy ezt az örvény dinamikát egy tejhabos kávé szemlélésének példáján keresztül mutatja be. De mi ne tétlenkedjünk! Addig is ösztönözzük tovább a betonozást, a térkövezést meg a fakivágásokat, hátha azzal, amit így magunkra húzunk gyorsaban megértjük végre, hogy mit is csináltunk, hogy aztán jól meg lehessen mindenkit adóztatni a leburkolt felületei alapján, aminek a feltöretése is jó sok munkát fog újra adni. 

A fákat viszont nem lehet helyreállítani. Egy ötven éves ifjú tölgyes létrejöttéhez, megint pont ötven évre lesz szükség, addig meg főhetünk a helyén saját levünkben ahelyett, hogy a tejhabos kávénkat az árnyasban élveznénk. De miért jó ez így nekünk?



A cikkből ez a néhány lényeges mondat szó szerint:

"Fluid media like the atmosphere and ocean are characterized by variations in temperature and density. On a rotating planet, these variations accelerate strong currents, while friction—on the bottom of the ocean and atmosphere—slows them down. This tug of war results in instabilities of the flow of large-scale currents and produces irregular turbulent flows that we experience as ever-changing weather in the atmosphere. Vortices—closed circular flows of air or water—are born of this instability.

When they incorporated their calculations into the existing models, the resulting simulations predicted Earth's actual temperature regimes fairly accurately, and revealed that both the formation and function of vortices in the climate system are much more sensitive to frictional drag than anticipated."


2020. máj. 10.

Az öntözés finanszírozásához

Ha egy kicsit továbbgondoljuk a cikk második részében foglaltakat, felmerül néhány tisztázandó kérdés:
Mibe kerül a plusz infrastruktúra létrehozása és üzemeltetése? Az öntözés biztonsága révén nyerhető többlet mezőgazdasági termelés igazolja-e ezeket a költségeket? Ha igen, vajon a gazdák a költségek mekkora részét hajlandók megfizetni és az mire elég? A mezőgazdaságon kívül mi mindenre lehet az így tárolt plusz vizet hasznosítani és az a költségek mekkora részét igazolja a társadalom számára?

Egy jó ötlet is elvérezhet a gyenge megvalósításon, közgazdász szemszögből a fenti kérdések átgondolása ebből a szempontból elengedhetetlen.

https://444.hu/2020/05/08/az-aszaly-sokkal-nagyobb-problemaja-a-magyar-mezogazdasagnak-mint-a-koronavirus

2020. ápr. 29.

A legrászorultabbak rezsicsökkentése

Rövid cikk arról, hogy a járvány által megkövetelt higiéniai elvárások a mélyszegénységben élő lakosságnál gyakorlatilag elérhetetlenek: 


D VAJ20130804002


Fontos üzenet, de én tovább mennék egy lépéssel. Azt gondolom, hogy járványügyi helyzettől függetlenül is megfontolandó a feltöltőkártyás közkifolyókhoz (utcai közkutakhoz) való hozzáférés, sőt, bőven lenne itt helye az állami rész-finanszírozásnak is. Ha a rátöltött összeg egy részét az állam állja, az egyrészt példaértékű szociálpolitikai intézkedés, másrészt stabil plusz bevétel az egyébként is anyagi nehézségekkel küzdő víziközmű szolgáltatóknak. A szolgáltatók ettől még nem lesznek megmentve, de némelyiküknél lassan már minden fillér számít.